A harmadfokú bírósági eljárásban védő részvétele nem kötelező.

A tárgyalást a vád tárgyának megjelölésével a tanács elnöke nyitja meg,

ezután a hallgatóságot a csend és rend megtartására és a rendzavarás

következményeire figyelmezteti. Közli a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető, az

ügyész és a védő nevét. Számba veszi a megjelenteket és megállapítja, hogy az

idézettek és értesítettek jelen vannak-e, ettől függően megvizsgálja, hogy a

tárgyalást meg lehet-e tartani.

Ellentétes a döntés, ha például a másodfokú bíróság az elsőfokon elítélt

vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette, de

akkor is ha a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg,

amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.

A szakértő a meghallgatása során az írásban előterjesztett

szakvéleményét vagy feljegyzéseit nem veheti igénybe, és szemléltető eszközöket

sem alkalmazhat.

A vádlottat rendszerint a még ki nem hallgatott vádlott-társai

jelenlétében kell kihallgatni.

Ha az előkészítő ülés megtartásának nincs akadálya, az előkészítő ülés

megkezdése után a bíróság felhívására az ügyész ismerteti a vád lényegét,

megjelöli a vádat alátámasztó bizonyítási eszközeit, azonban indítványt nem

tehet a büntetés vagy intézkedés mértékére, illetve tartamára arra az esetre

sem, ha a terhelt az előkészítő ülésen a bűncselekmény elkövetését beismeri.

A tanú kihallgatása alatt a még ki nem hallgatott tanúk jelen lehetnek.

A másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértésnek minősül,

ha a bizonyítás törvényességére vonatkozó rendelkezéseket a vádemelés előtt is már

megsértették.

Az egyesbíró vagy a tanács elnöke az ügyész, a védő vagy a vádlott

indítványára elrendelheti, hogy az iratok lényegének ismertetése helyett az

iratok meghatározott részének felolvasására kerüljön sor.

A szakértő a vallomását szóban terjeszti elő, de ha a bíróság

szükségesnek tartja, írásban is beterjesztheti a szakvéleményét.